A szeretet kifejezése mindennél fontosabb?!Kell, hogy mondjuk a gyerekeknek: “szeretlek”?Igénylik a gyerekek a „szeretlek” szó kimondását?

Szakértőkkel jártuk körbe a családon belüli szeretet kifejezésének témáját, amelyben az apák különösen mélyen érintettek

A harmónia, amelyet mindannyian keresünk a családunkban, nem mindig teremtődik meg angyali természetességgel. Az Apaidő csapata arra kereste a választ legfrissebb felmérésében, hogy miért mondjuk és nem mondjuk, illetve milyen más eszközökkel fejezzük ki a szeretetünket, amelyet a gyermekünk iránt érzünk. Szécsi Judit klinikai-, gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, illetve Kovács Gergely lelkész, református esperes mindketten a lélek mélyebb rétegeivel foglalkoznak. Megkérdeztük, ők hogyan értelmezik a modern családok dinamikáját, és milyen módszereket javasolnak a szeretet kifejezésére.  

„Nem mondani kell, érezni!”

„Úgy kell élni, hogy ez egyértelmű legyen.”

A fentiek ismerős mondatok lehetnek sok magyar családban, mivel minden bizonnyal gyermekek százezrei nőttek fel úgy az elmúlt 50–100 évben, hogy a szüleik így fejezték ki a szeretetüket. Pedig a verbalitás nagyon fontos lenne. Ha elcsépelt is, akkor is igaz: a szavaknak ereje van. Lehet velük bántani, de ugyan úgy megnyugtatni és megerősíteni is másokat. „A mai világban a gyermekeket nagyon sok impulzus éri, amelyeknek a feldolgozásával küzdenek, ezért fontos, hogy a kimondott szavakkal nap mint nap megerősítsük őket abban, hogy elszakíthatatlan és ezáltal biztonságot adó kötelék fűzi össze őket velünk, a szüleikkel” – mondja Kertész András kommunikációs tanácsadó, az Apaidő podcast házigazdája. 

Az Apaidő legutóbbi, „Szeretlek” című online felméréséből – amelyben közel 400 szülő vett részt – kiderült, hogy az anyák és apák legnagyobb részének ma már fontos, hogy rendszeresen elmondják a gyermekeiknek, hogy szeretik őket. A 19–20. századhoz képest jelentős változás látszik ezen a területen, ugyanakkor még mindig több mint 20% egyáltalán nem mondja ki, hogy mit érez.  

A felmérés eredményei Szécsi Judit klinikai szakpszichológus és Kovács Gergely lelkész számára is beszédesek voltak. „A szeretet szóbeli kinyilvánítása akkor a legőszintébb, amikor az szívből fakad, és fontos, hogy hangolódjunk vele a gyerekünkre, csak annyiszor használva a szavakat, amennyire ő igényli” – véli Szécsi Judit.  

Kovács Gergely szerint „a szeretet és megbecsülés különféle formáinak megmutatása – akár szavak nélkül is – alapvető jelentőséggel bír a gyerekek egészséges lelki fejlődése szempontjából. Ezenfelül, a családi szeretet legfőbb tanúságtétele, amikor a gyerek láthatja, hogy a szülei szeretik egymást.” 

A felmérés eredményei

Számít a szülők életkora

A szeretet kifejezésének módja tekintetében számít, hogy egy szülő hány éves, tehát hogy milyen korosztályhoz tartozik. A felmérésből kiderült, hogy a mai kisgyermekes, fiatalabb szülők számára már egyértelműen fontos, hogy rendszeresen verbalizálják az érzéseiket a gyermekeik felé. A kérdőívet kitöltő 40 év alatti szülők 99%-a nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen mondja a gyermekének, hogy „szeretlek”.  

A csupán 10 éves korkülönbség ellenére az 50 felettiek esetében a számok másképpen alakulnak. A negyven alatti szülőkhöz képest az 50 felettiek csupán 78%-a használja rendszeresen a „szeretlek” szót a gyermeke irányában, és vannak, akik soha nem mondják ki. 

A férfiak és a sírás 

A férfiakkal kapcsolatban gyakran halljuk, hogy az érzelemkinyilvánításuk olyan, mint a színérzékelésük: ismerik a négy alapszínt, és körülbelül ugyanennyi érzelmet tudnak megnevezni is. Hála Istennek, ez túlzás, és egyre kevésbé igaz, de egy jelenségre jól rávilágít. A fiúknak is komoly támogatásra és szülői mintára van szükségük ahhoz, hogy gyakorlatuk legyen abban, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket, és hogyan kezeljék őket. „Pszichológusként gyakran dolgozunk érzelemkártyákkal, melyek a főbb érzések árnyalásában segítenek felnőtteknek és gyerekeknek/ serdülőknek egyaránt (pl megkülönböztetni a haragot a dühtől a kedvelést a szeretettől, vágyakozást a törekvéstől). Munkánk során gyakran kirajzolódik, hogy a közel 140 féle érzelmet leíró kártyákat meglepetéssel fogadják a kliensek, mivel kapcsolataikban ezen kifejezéseknek csupán töredékét használják” – mondja Szécsi Judit szakpszichológus. 

Miért mondjuk vagy épp nem mondjuk, hogy szeretlek? 

Kovács Gergely lelkész gyakran találkozik azzal a jelenséggel a lelki gondozási tevékenysége során, hogy hívei nehezen tudják kifejezni érzéseiket nemcsak egymás felé, hanem az Istennel folytatott párbeszédek és imák alkalmával is. Úgy véli, az embereknek időt kellene szánniuk a folyamatos önfejlesztésre, és ha eljutnak oda, hogy képesek levetni az álarcot Isten előtt, ez pozitív hatással lesz emberi kapcsolataikra is. 

Szécsi Judit szakpszichológus ezzel összhangban megjegyzi, hogy a mai felgyorsult világunkban a családok talán nem töltenek elegendő időt együtt ahhoz, hogy verbálisan is kifejezzék érzelmeiket egymás felé.  

A közel 400 kérdőív kitöltőt arra kérte az Apaidő csapata, hogy saját szavaikkal fogalmazzák meg, miért mondják a gyermekeiknek, hogy szeretik őket, vagy épp miért nem mondják azt. Íme néhány válasz: 

„Szeretném, hogy ‘belső hanggá’, biztos alappá váljon nekik, és a feszültebb helyzetekben se legyen kérdés, hogy ez a nézeteltérések ellenére is így van. Sokszor én is ide nyúlok vissza ‘támogatásért’ magamban, ha jól jön az emlékeztető.”

„Nincs rá megfelelő alkalom, hogy mondhassam.”

„A legkisebb tanított meg rá, ő nagyon gyakran mondja, és elvárja a viszonzást.”

„Mert én soha nem hallottam a szüleimtől. Tudom hogy ez rossz, szeretnék rajta változtatni.”

„Fontos nekem, hogy bármilyen érzelmet ki tudjak mutatni a gyerekem előtt. Én vagyok neki a példakép.”

„Szeretnék lelkileg kiegyensúlyozott gyermeket nevelni, aki tudja, hogy bármi történik, itthon szeretet várja.”

A cikk megjelenése: 2024. május 27.