
Ha a coachingra vagy a professzionális üzleti tanácsadásra gondolunk, ügyfélként a legtöbben férfiakra gondolnak, de legalábbis olyan emberekre, akik alapvetően a munkájukra összpontosítanak. Ügyfeleim döntő többsége azonban – talán meglepő módon – nő.
A dolgozó nők helyzete ma Magyarországon több szempontból sem könnyű; talán az egyik legnagyobb probléma a szülés és a gyermekvállalás kérdése, amely a családok többségében a nőtől követel meg több áldozatot a munka és a karrier oltárán.
Coachként rendszeresen szembesülök vele, mekkora törést okozhat egy nő karrierjében a családalapítás. Hazánkban – ellentétben pl. Svédországgal – ma az az általános gyakorlat, hogy a szülés után a nő marad otthon a gyerekekkel. Ennek megvan az az előnye, hogy élettársa folyamatosan alkalmazásban maradhat, és legalább egy kereseti forrás biztosítva van. Komoly hátrányt jelent azonban, hogy a nő jóval hosszabb időre kimarad a munkából, és korántsem biztos, hogy utána ott folytathatja, ahol abbahagyta. Sokan akár tíz évig is otthon maradnak, amely idő alatt túlnyomó részben házimunkával és gyermekneveléssel foglalkoznak. Tíz év alatt pedig rengeteg minden megváltozhat a munkaerőpiacon – és bennünk is. Ha a szülési szabadság után vissza szeretnénk térni dolgozni, az gyakran komoly elszánást és tervezést igényel. Ebben lehet segítségünkre a coaching.
Mit gondolnak az anyák?
Cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogyan viszonyultak a fiatal, kisgyerekes anyák ehhez a kérdéshez, milyen nehézségekkel szembesültek, és hogyan sikerült – vagy nem sikerül – legyőzniük őket. Nem reprezentatív vizsgálatról van szó, hanem olyan esettanulmányokról, amelyekben különböző családi helyzetű, különböző munkaköröket betöltő nőket kérdeztünk a témával kapcsolatos tapasztalataikról. Sorra vesszük a leggyakrabban előforduló problémákat, és azokat a megoldásokat, amelyeket egyedül vagy egy coach segítségével sikerrel alkalmazhatunk.
A családdal, gyerekekkel, munkavállalással kapcsolatos kérdéseket persze csak akkor látjuk át igazán, amikor már benne vagyunk; ez azonban nem jelenti, hogy megfelelő fölkészüléssel, információgyűjtéssel, önelemzéssel ne könnyíthetnénk a helyzetünkön. Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk reagálni, folyamatos tervezésre és alkalmazkodásra van szükség.
Hogyan készülhetünk föl, és kerülhetjük el a csapdákat?
Az egyik legfontosabb kérdés, amelyet már a szülés, sőt a gyerekvállalás előtt jó, ha eldöntünk:
meddig szeretnénk otthon maradni, és mit szándékozunk utána tenni.
Azok közül az anyukák közül, akiket megkérdeztünk, a legtöbben csupán hozzávetőlegesen határozták meg az otthonlét idejét, de szinte mindegyikük legalább két évig szeretett volna otthon maradni.
Az egyetlen kivétel Zsófia volt, aki először a gyermeke másfél éves korában szeretett volna visszatérni a munkába, de nem talált megfelelő pozíciót. Piroska, akinek két kislánya van, eleve úgy tervezett, hogy minél kevesebb ideig maradjon ki a munkából:
„Az első gyermek megszületése előtt már tervben volt, hogy a két gyermek között nem telik el sok idő, így GYED alatt született a második.”
Elmondjuk a terveinket a munkaadónknak?
Ez gyakran nem könnyű, különösen, ha multinacionális vállalatnál dolgozunk. Ahogyan azt Zsófia elmondta:
„Az állásinterjúk során a kisgyermek sokszor kizáró tényező, vagy legalábbis hátrány, még ha nem is mondja ki az adott cég. Jóllehet, a legtöbb cégnél policyba ütközik, de mégis bújtatottan rákérdeznek, hogy szeretnék-e gyereket vállalni, és ha igen, mikor.”
Mindez azt eredményezheti, hogy a munkavállaló nem őszinte családalapítási terveivel kapcsolatban, így később, amikor szeretne elmenni szülni, nehéz helyzetben találja magát, mivel eleve olyan állásban dolgozik, ahol nem számoltak a gyerekkel. Szerencsére az sem ritka, hogy a munkaadó kifejezetten törekszik arra, hogy együttműködjék beosztottjával, és segítse őt a gyermekvállalásban, illetve később a visszatérésben.
„A munkáltatóm már eleve az elmenetelem előtt felajánlotta, hogy 3 évig otthon maradhatok” – mesélte Kinga.
Melinda hasonló tapasztalatokról számolt be mindkét munkahelyével kapcsolatban:
„Jelenleg második gyermekünket várva a munkáltatóm szinte szabad kezet adott a döntésben, hogy mikor szeretném folytatni a munkát szülés után, de azért nyilvánvalóan a minél korábbi visszatérésem lenne a számára kedvező.”
Krisztina is megbeszélte munkaadójával, hogy három év után visszatér pozíciójába, mivel azonban eleve elégedetlen volt munkahelyével, később váltott. Piroskát a munkáltatója arra kérdte, „jelentkezzek, amikor már tudom, mikor szeretnék visszajönni, és akkor terveznek velem” – azaz fontos, hogy mindkét fél tisztában legyen vele, mire számíthat.
Emese, aki vállalkozóként dolgozik, kissé más helyzetből indult neki a családalapításnak:
„A gyermek természetéből adódóan, valamint a leendő anyagi helyzetünktől tettem függővé, hogy meddig maradok otthon. Ebben egyeztünk meg a férjemmel, családommal.”
Hasonló döntést hozott Enikő, aki úgy vélte – és ez a vélekedése be is igazolódott -, hogy a családi lét olyasmi, amit előre nem képes átlátni, így nincs értelme korlátokat állítania magának. Noha elsőre tervezetlenségnek tűnhet, hogy nem állapítunk meg előzetes időkeretet, ez akár még előnyünkre is válhat.
„Nem bántam meg, hogy a kislányom kétéves koráig vártam a munkába visszatéréssel, ekkor már rajta is láttam, hogy nagyon igényli a vele egykorúak társaságát, így könnyebb volt elengedni őt.” – mondta Zsófia, aki rövidebb ideig, egy évig tervezett volna otthon maradni, az élet azonban fölülírta az elképzeléseit.
„Tervvel talán, terv nélkül soha!”
Tervvel sikerülhet elérni a célt, de terv nélkül biztosan nem. Ez ebben az esetben is igaz, vagyis érdemes tervet készítenünk a gyermekvállaláskor, hogy mivel és hogyan szeretnénk tölteni a következő 1-2 vagy akár 5 évet. Biztos, hogy nem minden fog úgy alakulni, ahogy elterveztük, de a legtöbb csapda így kikerülhető lesz.
Nincs recept! Mindenkinek a saját tervét kell elkészítenie, a saját személyiségére kell szabnia a céljait.
Következő írásunkban azzal foglalkozunk, hogy a gyermekszüléssel járó otthonléthez hányféleképpen állhatunk hozzá. Karrierünk szempontjából természetesen számolnunk kell az időkieséssel járó hátrányokkal. De ha szünetet tartunk a munkában, az egyben azt is jelenti, hogy könnyebb fölülvizsgálni karrierlehetőségeinket, mint ha folyton benne vagyunk a taposómalomban. A szülési szabadság így nem csak törést jelenthet a munkában, hanem pozitív pihenőt is adhat, amely után máshol könnyebb az újrakezdés…